A Kárpát-medence térsége a közelmúlt közös történelmi tapasztalataiból eredendően egy sok szempontból egységes, posztszocialista térnek tekinthető, ahol a társadalmi és a gazdasági helyzet strukturális alapjai számos hasonlóságot mutatnak. Az itt élő magyarság és annak struktúrái éppen ezért fontos erőforrást jelentenek Magyarország előnyös fejlődéséhez. Ezért Magyarország számára fontos a külhoni magyar közösségekkel és az általuk működtetett gazdasági, társadalmi, intézményi struktúrákkal való együttműködés. A projekt alapvető célkitűzése, hogy a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyarság közösségeinek helyzetét és társadalmi állapotát egységes rendszerben vizsgálja meg és tárja fel. Mindezek érdekében makroregionális kutatásokat végez a Kárpát-medencében hét főtevékenység mentén a közösségfejlesztés és társadalmi felelősségvállalás megerősítése céljából. Az így előállított tudás és a létrejövő kapcsolatok alapját jelenthetik az egységes, rendszerbe foglalt, társadalmi felzárkózást és felelősségvállalást, közösségépítést generáló humánerőforrás-fejlesztések számára.
A projekt az alábbi főtevékenységeket valósítja meg:
A projekt összefoglaló adatai:
A külhoni magyarság rendkívül fontos erőforrást képvisel a magyarság hosszú távú boldogulása szempontjából, ezért Magyarország számára kiemelten fontos a külhoni magyar közösségekkel és az általuk működtetett gazdasági, társadalmi, intézményi struktúrákkal való együttműködés. A határ menti térségek, illetőleg a határon túli tömbök magyarságának az ország társadalmi-gazdasági rendszerébe való ismételt bekapcsolása, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok újjáélesztése esélyt adhat a Kárpát-medencei magyarság kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatainak megállítására. Az anyaországi és a külhoni rendszerek összekapcsolása kiterjedhet a magyar nyelvű egészségügyi és szociális, továbbá az alap- és középfokú oktatási ellátásra, a közlekedési és infokommunikációs rendszereken keresztül, valamint a gazdasági szolgáltatásokra és infrastruktúrákra is. Mindez azonban elengedhetetlen a külhoni magyarság társadalmi-gazdasági helyzetének, tendenciáinak széleskörű, mélyreható és naprakész ismerete – a magyarországi összehasonlításban is.
A magyarság népesedési folyamatait a legtöbb szomszédos államban viszonylag jól ismertek, ám a külhoni magyarság gazdasági-társadalmi helyzetét, kapcsolatrendszerét, életkörülményeit alapvetően meghatározó tényezők (pl. foglalkozási, munkaerőpiaci jellemzők; jövedelmi viszonyok; társadalmi rétegződés stb.), valamint gazdasági teljesítményéről, teljesítőképességéről sajnálatos módon nem rendelkezünk részletes ismeretekkel egyik szomszédos állam területéről sem. Az utóbbi években ugyan több kutatás is napvilágot látott, amelyek különböző társadalmi-gazdasági adatokra építve mutatták be a külhoni magyarság jellemzőit, ám ezek javarészt nyelviségi adatokból vontak le következtetéseket a térségekben belül csak kisebb tömbökben élő magyar közösségekre vonatkozóan. Ahhoz azonban, hogy valós képet kapjunk a külhoni magyarság valós helyzetéről, valamint a határon túli magyarok által lakott térségekben szükséges településszintű léptékű szintű kutatásokat végezni. Ehhez a fellelhető szekunder adatkörök elemzésén túl területileg fókuszált primer adatfelvételeket is magukban foglaló kutatásokra is szükség van. Ennek érdekében a tevékenység keretein belül a következő résztevékenységeket valósítjuk meg:
A külhoni magyarság rendkívül fontos erőforrást képvisel a magyarság hosszú távú boldogulása szempontjából, ugyanakkor a külhoni magyar népesség foglalkoztathatóságát, valamint munkaerőpiaci helyzetét és állapotát jellemző mutatókban jelentős makroregionális különbségek mutatkoznak. Emellett a Kárpát-medence egyes térségeinek munkaerőpiaci tényezőiben és tendenciáiban is számottevőek az eltérések. Ennek hatására komoly munkaerő-migráció figyelhető meg a Kárpát-medencén belül, illetve abból kifelé irányulóan is, melyek természetesen nem kizárólag a magyar anyanyelvű népességet érintik.
A téma alapos, primer és szekunder kutatásokkal feltárt, kvalitatív és kvantitatív módszerekre egyaránt építő vizsgálatával célunk, hogy megismerjük a munkaerő-migráció fő irányait és központjait, azonosítsuk az elszívó hatásokat és a vándorlást kiváltó tényezőket. Fel kívánjuk térképezni a Kárpát-medencei magyarság munkaerőpiaci állapotát, meg akarjuk ismerni legfontosabb szociokulturális mutatóit, továbbá a határon átnyúló atipikus (pl. távmunká) és klasszikus foglalkoztatási formák (pl. agrárfoglalkoztatás) legfontosabb tendenciáit, jelenségeit. Ennek érdekében a tevékenység keretein belül a következő résztevékenységeket valósítjuk meg:
Mindezek a kutatások, vizsgálatok hozzájárulnak egy egységes Kárpát-medencei foglalkoztatási tér tervezéséhez és kialakításához, ami kedvező hatást gyakorolhat a magyarországi konvergencia régiókban élők foglalkoztatási helyzetére is.
Ahhoz, hogy a Kárpát-medence magyarlakta régiói, helyi és makroregionális közösségei gazdaságilag megerősödjenek és javuljanak önellátási esélyeik, a foglalkoztatás terén olyan eszközök, módszerek alkalmazására van szükség, amelyek képesek új szemszögből megközelítve, határokon átívelően hasznosítani a regionális munkaerőpiac és gazdaság erőforrásait. A határon átnyúló foglalkoztatás erősítése érdekében szükséges feltárni Magyarország határon túli foglalkoztatási kapcsolatait a Kárpát-medencében. A helyzetfeltárás során kiemelt figyelmet fordítunk a határon átívelő foglalkoztatás terén működő jó gyakorlatok gyűjtésére, azok adaptálhatóságának vizsgálatára, valamint a vizsgálat eredményeire alapozott új modellek kidolgozására, kísérleti megvalósítására. A határon átnyúló foglalkoztatási modelleket és kísérleti mintaprogramokat szélesebb közönség számára bemutatjuk, valamint ezek népszerűsítése érdekében széles körű marketing és kommunikációs tevékenységet végzünk.
Elvégzendő résztevékenységek:
A határon átnyúló foglalkoztatási modellek kidolgozását, mintaprogram(-ok) kísérleti megvalósítását segítő szakmai hálózat kialakítása és működtetése.
Mivel a tervezett résztevékenységek közül némelyik speciális tudást és szakismeretet igényel, illetve olyan, már meglévő korábbi vizsgálatok adatbázisaira, felhalmozott tudásra kell épüljön, amelyek az NSKI-ban nincsenek vagy nem feltétlenül vannak meg, ezért bizonyos résztevékenységekhez kapcsolódó vizsgálatokat, kutatási tevékenységeket külső szolgáltató által vennénk igénybe.
A piacgazdasággal szemben a szociális gazdaság a szolidaritáson és együttműködésen alapul, ahol az egyénnek és közösségnek érvényesülési tere és kiemelt szerepe van. Ez a gazdasági rendszer számol az egyén képességeivel, kompetenciáival, előnybe helyezi, sőt, támogatja a személyes boldogulást, fejlődést, miközben megteremti az egészséges önképet; erősíti a családot és a közösséget is.
Az önszerveződés, tapasztalatok gyűjtése és integrálása, az önfejlesztés útján végül önfenntartóvá válhat egy ilyen rendszer, tágabb környezetet juttatva ezáltal munkához, boldoguláshoz. A visszatérés a munka világába az egyén – család – közösség hármasának támogatója, erősítője erkölcsi, gazdasági szinten is. Mindemellett segít az érintetteknek egészséges önképet, kompetencia-tudatot kialakítani, biztosítja az esélyegyenlőséget és reprezentálja a munka alapú társadalmat – a rendszer jótékony hatása így minden formában megjelenik még az állam számára is.
A szociális gazdaságot közvetlenül és közvetve érintik és befolyásolják a törvények. Ha nem is célzottan a működést szabályozzák, a létezésüket meghatározó körülményeket mindenképpen, például az adózáson keresztül, vagy a törvény által alkotott definíciókkal (őstermelő, kistermelő). Fontos tehát, hogy ne gáncsolják akaratlanul a törvények és rendelkezések a szociális gazdaság megvalósulását; valamint hogy a működési tapasztalatok a jogalkotók számára is elérhetőek és használhatóak legyenek.
Jelenleg a törvényi besorolásban és jogszabályi környezetben mutatkozó országonkénti eltérések jelentősen megnehezítik a Kárpát-medencei EU tagállamokban a szociális gazdaságban működő szereplők együttműködését, közös fejlesztési kezdeményezéseit. Az együttműködések erősítése érdekében ezért az EU hivatalos szervei által elfogadott és használt definíció mellé szükséges odaállítani a magyar, a román, a szlovák, a szlovén, a horvát és az osztrák meghatározásokat, illetve körbejárni, hogy az egyes országokban milyen jogi környezetben működik és működtethető a szociális gazdaság. Hiszen a határon átnyúló, szociális gazdaságban tevékenykedő együttműködések hatékonysága és fenntarthatósága csak úgy garantált, ha az egyes országok jogi szabályozása lehetővé teszi a szociális gazdálkodást folytató szervezetek közötti zavartalan együttműködést.
Mindezek miatt kutatásunk fő kérdése, hogy milyen a jogi szabályozása a szociális/társadalmi gazdaságnak a Kárpát-medence országaiban. Hogyan definiálja a szociális/társadalmi gazdaságot, illetve milyen jogi környezetet teremt az egyes országok jogalkotása a szociális gazdaságban működőknek, az ott előállított termékek, szolgáltatások értékesítésének stb. Mindezek megválaszolása hozzásegít minket ahhoz, hogy feltárjuk a szociális gazdaság határon átnyúló együttműködéseihez szükséges jogi akadálymentesítés lehetőségeit is a Kárpát-medence országaiban.
A szomszédos EU tagállamok jogszabályainak vizsgálatával, illetve az ezek alapján készített javaslati anyaggal a kutatás elősegíti a szociális gazdaság Kárpát-medencei elterjedését, hatékonyságának és fenntarthatóságának növelését.
Az utóbbi évtizedben az innovatív fejlesztési törekvések a helyi szintű foglalkoztatás megoldását és/vagy a foglalkoztathatóság javítását kiemelt helyen kezelik. Ha sokszor sikeresek is ezek a kezdeményezések, egymástól elszigetelve, nem egymást erősítve működnek, a megszerzett tudást és tapasztalati tőkét nem osztják meg egymással, nem jön létre egy közhasznú tudásbázis. Éppen ezért fontos lenne, hogy a Kárpát-medencében elterjedt jó gyakorlatok elemzésre kerüljenek, Magyarországon megismerhetővé váljanak és a levont tanulságok minél szélesebb körben elterjedhessenek. Az adaptálható modellek ismertetése és elterjesztése ezért a projekt kiemelt céljai között szerepel.
Az erre irányuló kutatás során vizsgáljuk, hogy milyen európai és kiemelten Kárpát-medencei, közösségi fejlesztéseken alapuló foglalkoztatási kezdeményezések, modellek léteznek; miként lehet ezeket kategorizálni és értékelni egységes szempontrendszer alapján. Vizsgáljuk azt is, hogy milyen tanulságok vonhatók le a különböző típusú programok működéséből és ezek hogyan, milyen módon hasznosíthatók más társadalmi-gazdasági környezetben.
Fenti kutatások megvalósítása érdekében az első szakaszban összegyűjtjük az európai és kiemelten a Kárpát-medencei közösségi fejlesztéseken alapuló foglalkoztatási kezdeményezéseket (jó gyakorlatokat), majd a második szakaszban elemezzük és értékeljük őket. Végül egységes struktúrában honlapot építünk a megismert kezdeményezések bemutatásával, illetve a szakmai tanulságok és közösségi hálózatok megismerhetővé tételével.
Mindezen törekvések és kutatások elősegíthetik, hogy a legszélesebb társadalmi rétegek számára elérhető foglalkoztatási formák ismertek legyenek Magyarországon, a jó gyakorlatokból létrehozott közös tudásbázis további foglalkoztatás-fejlesztési alapot szolgáljon és összességében hozzájáruljon a foglalkoztatottság javulásához.
A hagyományokon alapuló közösségfejlesztés koncepciója érintkezik a fenntartható fejlődés fogalmával. A kis léptékű, a hagyományokhoz, a tapasztalatokhoz kapcsolódó helyi és közösségi megoldásokban (jó gyakorlatok) megjelenik az önszerveződés és az önsegítés, szükséges hozzá a korábbi tudások továbbfejlesztése, a művelődés, a nyitott gondolkodás és a cselekvő életforma. Egy közösség múltjának, hagyományainak, emberi-társadalmi erőforrásainak, viszonyainak és lehetőségeinek ismerete jelentős kibontatlan tartalékot jelent, melynek felszínre hozása az itt megvalósítandó hét darab rendezvény legfontosabb feladata.
A helyi kultúrára és hagyományokra alapozott közösségfejlesztésnek számos járulékos eredménye lehet. Egyrészt, erősítheti a fiatalokban a szülőföldön maradás és boldogulás szándékát, mely egyértelműen nemzetstratégiai célkitűzés. Másrészt, csökkenti a generációk (szülő – gyermek, nagyszülő – unoka) közötti érzelmi – kulturális távolságot, ezáltal az idősebb korosztály társadalmi szerepe is felértékelődhet. A helyi hagyományok (életmód, gazdálkodás, szokások, társadalmi kapcsolatok, értékek) lehetőséget adnak a közösség tagjainak az önbemutatásra, mely egyfelől felélénkítheti a turizmust, másfelől erősítheti a lokálpatriotizmust.
A tevékenység, lényegét tekintve, a kutatási zárójelentések és a stratégiai és szakpolitikai, tervezési és fejlesztési javaslati anyago[k] elkészítését hivatott szolgálni. A projekt speciális célkitűzéseként fogalmaztuk meg, hogy a megvalósuló kutatások eredményei ne csak a szűkebb-tágabb tudományszakmai közeget szolgálják, hanem a döntés-előkészítésben, szakpolitikai munkában is használható, alkalmazható ismeretekké váljanak.
A kutatás stratégiai és szakmapolitikai középpontjában a következő területek állnak: I. Népesedési, társadalmi tendenciák II. Foglalkoztatás, modellek, mintaprogramok, jó gyakorlatok III. Szociális és közösségi gazdasági fejlesztések
Ehhez igazodva elsősorban a határ menti térségek számára igyekszünk majd a különböző témájú és irányultságú kutatásokból előálló szakmai anyagok szintetizálásával
A tevékenység összegző és szintetizáló jellegéből is fakad, hogy ehhez kapcsolódóan tervezünk egy olyan nagyobb szabású tematikus rendezvényt, egy minimum 50 fős konferenciát, amelynek keretében az összes többi kutatási tevékenység során előálló kutatási eredményt mi és bevont partnereink a tudományos és szakmapolitikai nagyközönség elé tárnánk.
A kutatási eredményeken alapuló fejlesztési tematikák, javaslatok kidolgozása a határ menti területek számára tevékenység keretében elvégzendő résztevékenységek:
© 2026 Nemzetstratégiai Kutatóintézet
